Smaragdtábla

Egyszerű, és minden valóságot tartalmazó 6 szó. Felfogni jelentését, megélni tartalmát mégis komoly feladat. Analógiák sorát hordozza.

Ha a természetet nézem, és elindulok az univerzumból, a napkitörések hatással vannak a föld mágneses terére. Fent-lent.

A földi létezést befolyásolja a nap, a felhők mozgása. Hatással van a termésre, a hangulatunkra, az öltözködésünkre, és még sorolhatnám. De nézzün egy fát. Ha gazdag termést hoz, biztosan erősek, egszségesek a gyökerei.

Ha emberi mivoltunkat vizsgálom, a fejünkben megszülető gondolatok, meghatározzák cselekedeteinket, lépéseinket. Ha a kobakunkban zavar támad, rosszul viszonyulunk a bennünket ért hatásokhoz, megbénul a cselekvés, megzavarodik létezésünk minden rezdülése.  Ha félünk valamitől, energiáinkat arra irányítjuk, hogy a félelmeink megvalósulást nyerjenek. Ha a gondolatainkban, lelkünkben megszülető életérzés pozitív, lépéseink ezt a világot teremtik meg.

Persze ahhoz, hogy a fejünkben csak ilyen képek szülessenek, belső tudatosság szükséges. Állandó, 24 órás odafigyelés, és annak a tézisnek a megélése, hogy ami fent van, az van lent. Persze, sok helyen hallani: Vigyázz, mit gondolsz, mert még kimondod... Vigyázz mit mondasz, mert megtörténik... Tudjuk, ismerjük. Más minőség a megélés. A tudás ami fent születik, lejön a megélés szintjére.

Mégsem így élünk, mert ahhoz hogy naponta 24 órában magamra figyeljek, tisztelnem kell a létezésemet. Szeretni azt a fizikai testet, elfogadni az a lelkit, aki Én vagyok. Megcselekedni, hogy megérdemlem a saját figyelmemet annak érdekében, hogy egy más minőségű életet élhessek.

De ez már egy másik történet, ami a Lét elviselhetetlen könnyűségéről szól...

Néztem Tv-t. Tudom, hogy ez sokak számára természetes, én ritkán élek ezzel az időtöltéssel. Szóval egy sorozat… ebből egy gondolatsor…

Mennyi ember él a saját világába bezárva… Létezik, funkcionál, manipulálja a környezetét a saját érdekeinek megfelelően. Csak a saját érdekei vezérlik, ez a mozgatója minden cselekedetének. Miért működünk így?

Az ember alapvetően társas lény, tele gyermeki kíváncsisággal, humorral, játékkal. Szeretetteljes közösségi kapcsolatokkal. Családban növünk fel, iskolába járunk, munkahelyünk van. Mindenhol emberek vesznek minket körül. De félünk megélni az élethez kapcsolódó jó érzést, feldolgozni a csalódásainkat, ezért inkább bezárkózunk. Ezzel elveszítjük a biztonságérzetünket, kapcsolatunkat a természetes közegünkkel. Itt nem csak a külső közegre gondolok, hanem arra is, hogy meg merjük élni a kíváncsiságot, a nyitottságot, a bennünk élő szépségeket. Az a folyamat, ami a külső elzárkózás szintjén megjelenik, ugyanúgy a belső folyamatainkban is megtörténik. (Smaragdtábla: Amiképpen kint van, ugyan úgy bent van).

Elszigetelődünk saját magunktól is. Egyetlen járható út marad, hogy a létezésünkben kapcsolatokat teremtsünk, az a verseny, és a személyes hatalom megélése. Megvásároljuk az élelmet, az autónkat, a gyerekeinket, a párunkat. Hatalmi szóval utasítunk, manipulálunk, mert az érzéseink kapcsolatteremtő képessége az elszigeteltség miatt már nincs az eszköztárunkban. A hatalom gyakorlása az egyetlen, látszólag biztonságot jelentő állapot, amivel manipulálni tudunk. Teljesen mindegy a hatalom melyik szintjét gyakoroljuk. Csak a gyerekünk felé élünk vele? A párunkat manipuláljuk? Esetleg a munkahelyünkön egy csoportot uralunk? Vagy egy egész országot? Mindegy! Látszólag működik… Egy darabig… De ez az egész folyamat farkába harapó kígyó. Mennél több ember felett gyakoroljuk a hatalmat, annál magányosabbak, annál elszigeteltebbek vagyunk. Félünk, hogy kicsúszik a kezünkből az irányítás, ezért egyre drasztikusabb módszerekkel szerzünk információkat, egyre erősebb a vágy, hogy akár erőszakkal is, de állandóan biztosítsuk magunkat a pozíciónk stabilitásáról. Egyre messzebb kerülünk attól az embertől, aki valójában vagyunk. A magány, hataloméhessé tesz… A hatalom, magányossá!

Egy lehetséges út van a csapdából való kiszállásra. Ha elkezdjük megkeresni magunkban a kíváncsiságot, az önelfogadást, ha szeretetteljessé teszzük a viszonyunkat magunkkal. Ha ez sikerült, oldódik a hataloméhség, oldódik a magány.

Minden esti lefekvés egy kis halál.

Annak elfogadása, hogy az élet természetes körforgásában megvannak a tudatos és tudattalan ciklusok. Az alvás annak elfogadása, hogy ebben az időszakban megszűnik a tudatos kontrolom az életem felett. Az irányítást, a létemet átadom egy nálam hatalmasabb egységnek. Az alvás és az ébrenlét tudatos egyensúlya megteremti ezt.

Minden ébredés ujjászületés. Egy új életszakasz kezdete. Annak üzenete, hogy most teremthetek, fejlődhetek, új dolgokat tehetek magamévá.

Az alvás Jin energia, az ébrenlét Jang.

Minden napnak megvannak a ciklusai. Délelőtt friss vagyok, mint egy gyermek, a nap delén már képes vagyok az impulzusokat összefogni, mint egy felnőtt. Estére elfáradok, mint egy öreg ember, majd meghalok, és ismét újjászületek.

Ez alatt az idő alatt mindent megkapok, amit a tudatos létezésem szintjén nem vagyok képes elérni....minden más megvár.....

Van valami, amivel segíthetünk, hogy béke legyen a Földön: Ha békéssé tesszük önmagunkat! Ebben az első lépés a becsületes önvizsgálat, hogy megtaláljuk, ami  békétlenné tett bennünket. Mindenki eredeti állapota a béke. A béke az általunk és a világ által megteremthető legnagyobb erő.

A békétlenség oka az elégedetlenség, mert valamiből kevesebbet érzünk, mint amennyire igényünk van. Kevesebb nyugalmat, kevesebb vidámságot, kevesebb figyelmet, tiszteletet, kevesebb boldogságot, de legfőképpen kevesebb biztonságot, hiszen a béke biztonságot nyújt.

Azt gondoljuk, a békét a biztonság adja. De nem! A béke adja a biztonságot!

Fel kell ismernünk, hogy sohasem mások veszélyeztetik a békénket, hanem saját gondolataink és érzéseink. Meglehet, azok mások magatartása miatt keletkeztek. De akkor is mi teremtettük. Ha viszont megértjük, hogy a békével minden körülmények között rendelkezhetünk, akkor értelmét veszíti a körülményeinktől való félelem.

Mindannyian reális, hosszú távú megoldásokra törekszünk, hogy tervezhessünk. Minél fontosabb számunkra egy cél, annál inkább ennek megfelelõen gondolkodunk. Ám a megnyugtató eredményhez békés eszközökre van szükség: párbeszédre, megértésre, együttműködésre, toleranciára és tiszteletre, a másik értékeinek felismerésére.  A stabil békét csak az teremtheti meg, ha véget vetünk a harcnak, és mindenki győztesként, méltó módon, biztonságban élhet. De ezt először önmagunkban kell megteremtenünk!