Álltam a Moszkva téren, vártam a barátaimat. Mindig örömet okoz, ha bámészkodhatok, ezért előbb menetem oda. A téren sok a nyüzsgő ember. Illegális árus, erre-arra gyűjtögető, mutatványos. Ez megszokott dolog. Most azonban egy kis csoportra lettem figyelmes. Gyerekek, fiatalok, idősebbek, nők férfiak vegyesen. Talán 6-7 ember lehetett. Mindegyiknél egy kis táblácska. INGYEN ÖLELÉS! Néztem, ahogy odaállnak az emberek elé, ahogy tárt karokkal mosolyogva idegen emberek felé közelednek. Felemelő kezdeményezés... lett volna, ha értőkre talál. Keveseknél talált viszonzásra. Sokan kikerülték őket, azzal a lendülettel, ahogy a szórólap osztogatókat, az alapítványi gyűjtögetőket, a kéregetőket szokták. Keveseknek jutott el gyorsan a tudatáig, miről is van szó. A gyereknek volt a legnagyobb sikere. Igen! Van egy kor, amit még mindannyian szerethetőként fogadunk el. 10-12 év??? Utána? Elkezdjük megépíteni a falainkat, és már nem akarunk adni, és nem akarunk kapni sem szeretetet sem ölelést.
Azóta nem láttam az ölelkezőket, pedig gyakran járok arra. Remélem a város más pontjain is osztják az ingyen ölelést. Nagy szükségünk van rá. Jó lenne, ha nem hagynák abba.
Utolsó kommentek