Amíg csapongok, nincsenek vízióim, nem adtam oda magam 1 tervnek, 1 helyzetnek, egy feladatnak.
Odaadás, azt jelenti, odaadni magamat.
Belehelyezkedni, átlényegülni valamivé.
Ha odaadom magamat, a gondolataim, a szívem, az egész lényem azzal azonosul. Nincs már semmim, mert odaadtam, ugyanakkor mindenem egy dologban koncentrálódik.
Odaadtam az időmet, a munkámat, az energiáimat.
Csak akkor tudok valamit teljességében megélni, ha odaadó vagyok.
Az én harca az egység ellen.
Odaadónak lenni azt jelenti, eggyé válok valamivel.
Ebben a helyzetben viszont megszűnik az Én...
Mindent megteszünk / megteszek, hogy ezt kikerüljem.
Ajándékokat, pénzt adunk, hogy magunkat ne kelljen.
Sok lehetőséget tartunk a markunkban, sok könyvet olvasunk egyszerre, több dolgot csinálunk azonos időben, csak hogy ne kelljen odaadnunk magunkat eggyé válnunk valamivel teljesen.
Ez félelem az egység megélésétől, a beolvadástól, az Éntelenségtől.
Birtokolni valamit ellentétes az odaadással.
Birtokolni valamit kívülmaradás, kívül állás.
Azt gondolom, hogy ha odaadom magamat bárminek, elvesztem a szabadságom.
Az odaadástól való félelem, csak emberi aggyal létezik.
A természetben, az univerzumban minden VAN.
Nincs jelen a mérlegelés, az osztozás, a megtartás vágya.
A nappal, nem adja oda magát az éjszakának, a fény a sötétnek, a tavasz a nyárnak, és sorolhatnám.
Az odaadásról csak akkor beszélhetünk, ha megjelenik mellette az elvétel lehetősége, ezért állandóan ott bujkál a tudatunkban, vagy a tudatalattinkban, hogy ha odaadok, mit veszítek el.
Az odaadással járó egységélményt sokan keresik, mégis keveseknek sikerül megélni, valószínűleg azért, mert tudatunk az Én különválasztásával teremti meg a létérzetet, azt az érzést, hogy Én vagyok.
Pedig a nappal és az éjszaka, a fény és a sötétség, a fent és a lent, egységben különböznek.
Az Én az odaadással tudja megélni a maga teljességét.
Utolsó kommentek