Mitől mester a mester?
Ha mint ember nézem, semmiben nem különbözik a tanítványaitól. Ugyan úgy él mint ők, nincs benne kitűnni vágyás, hivalkodás. Egyszerűen él, mit bármelyikünk. Ugyan úgy vágyik önmaga és a világ megértésére, mint az összes többi ember. Talán, magányos, talán nem. Ő dönti el, mint mindannyian… Az életének forduló pontjai, a belső megismerésének útja legalább annyi feladatot rónak rá, mint minden földi halandóra, hiszen Ő is az.
Ha a mester szót hallom, egy szakállas bölcs öregember képe villan át bennem, pedig találkoztam már olyan fiatallal, aki sok szempontból hordozta a mesterek adottságait, csak még tapasztalata volt kevés.
Vannak közöttünk sokan, akik mesternek kiáltják ki magukat… Ezeknek az embereknek nem hiszek. Mesternek lenni nem EGO, hanem belső vezetettség kérdése. Egy mester ugyanis soha nem kiálltja ki magát annak, a tanítványai, az élete teszik azzá, ami.
Azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy az élet melyik területét nézem. Lehet művészet, sport, gazdaság, spiritualitás, a mesterek mindenhol jelen vannak.
Ezek az emberek pontosan tudják, hogy nincsenek közöttünk alá és fölérendeltek. Tisztában vannak a hibáikkal, keresik az útjukat, de a bennük lévő bölcsességből adódóan, megélik az egyszerűséget, és a szolgálat nagyszerűségét. Tisztelik, felemelik a törekvőket, segítik, a csodálják a gyarlóságaikkal küzdőket. Hisznek az emberi szeretetben és méltóságban, élnek lehetőleg feltűnésmentesen. Nincs körülöttük semmi titok, mert az életük letisztult, gondolataik, szavaik, mozdulataik őszinték, és igazak. Látják mi az érték, és mik azok a felesleges dolgok, amik elvonnak tőle.
Tapasztalatból tudják, hogy az élet szent, a gondolat, szent, az érzés szent, a cselekvés mágia. Belső tartásukat az élet tisztelete és szentsége adja, és az a szolgálat, amivel ezt a szentséget közénk lehozzák, és kézzelfoghatóvá teszik.
Utolsó kommentek