Smaragdtábla

Az elkötelezettség minden cselekedetünk mozgatórugója, és többek közt ennek az érzésnek a hiánya akadályozhat meg abban, hogy az életünk sikeres legyen.
• Mi az, amit évek óta teszel, és mindig jó érzéssel tölt el?
• Képes vagy napról napra egyre jobban és jobban végezni az életed dolgait?
• Ha csak rajtad múlik, hogy minden nap javítasz valamin, miért nem kezded el?
• Mi az, ami minden esetben örömöt ad, ha foglalkozol vele? (lehet társ, helyzet, munka)
• Miért tudsz kitartóan, és szeretettel tenni, bármely időben?
• Mi gátol meg abban, hogy elkötelezett legyél?
ermészetes, hogy egy vállalkozás elkötelezett valami mellett, hogy a munkahelyünk ezt várja tőlünk, mi meg a főnökünktől, barátunktól, párunktól szeretnénk ezt megkapni. Szerintem az elkötelezettség egy érzés, amin keresztül viszonyulok valamihez. Azt jelenti, odaadom magam. Érzésből, hittel, valami, vagy valaki mellett kiállok. Bár ez a gyakran használt kifejezés számtalan helyen megjelenik az életünkben, magunkra nézve mégis szorongatónak érezzük. Miért olyan nehéz ez? Azért, mert úgy véljük, ha elköteleződöm, valamiről lemaradok. Ha csak néhány dologra teszem fel az életemet, mennyi más kimarad belőle. Vágyak és hiány. A fogyasztói társadalom generálta narkózis, a személyes érettségünk, választási szabadságunk hiánya. Nem merem semmi mellett lélekkel letenni a voksomat, mert félek a többi lehetőség hiányától. Ez a szó egy érzést tükröz, amiben van hit, szeretet, kitartás, lelkesedés, erő, dinamika, szolgálat.
Sokan úgy gondolják: az akarat egyenlő az elkötelezettséggel. De ez nincs így. Nézzünk néhány példát. Ha a munkahelyemen jól teljesítek, ezt a főnökeim anyagilag is jutalmazzák. Kitartó vagyok, szorgalmas, remek munkaerő, de ez még nem jelenti azt, hogy hiszek a cégem filozófiájában, hittel kiállok mellette, minden percben szívből azért élek, hogy a munkahelyemet szolgáljam. Teréz anya vagy Bill Gates jó munkaerő volt, de ettől többet tettek. A munkájuk maga volt az életük. Hittek valamiben, és energiát, időt, inspirációt, lelkesedést adtak hozzá. Ettől lettek elkötelezettek.
A párkapcsolatokban ugyanez a helyzet. Egy kapcsolat működhet kiválóan, a benne lévők mégsem elkötelezettek, ha nincsenek meg a közös gondolatok, érzések, az egyfelé tekintés szépsége, az együtt-élmény, a kitartás, a lelkesedés és a hit egymásban. Csak azután lehet egy pár harmóniában együtt, ha mindkét részről megérik az elkötelezettség érzése. Ettől még lehetnek együtt, nevelhetnek gyermeket, lehetnek sikeresek, de valami hiányozni fog az életükből, és ez féltékenységben, bizalmatlanságban, elvárásokban jelenik meg a felszínen.
Az én munka és emberek iránti elkötelezettségem irányt adott és ad az életemnek. Ha van egy kis szabadidőm, szakmába vágó irodalmat olvasok. Nem azért, mert a fejlődés megköveteli, hanem azért mert izgalmasnak találom, mert hiszek abban, hogy minden emberben van valami egyedi és különleges, amit ha megtalál és megél, kiegyensúlyozott, boldog lesz az élete. Hitem és munkám alapja ez. Azért beszélek róla, azért dolgozom érte, mert minden pillanata melegséggel, elégedettséggel tölt el. Ebben tudok kikapcsolódni, ebben élem meg a kreativitásomat, ezen a területen születnek a cikkeim, ebben a szellemben élek magam is. Hiába értem különböző más területeken kisebb-nagyobb sikereket, valahogy mindig vissza kellett térnem ehhez a gyökérhez, mert akkor érzem magam teljes egésznek, ha azt látom, egy ember kinyílik, elégedett és sikeres.
Az én világomban attól lesz valaki elkötelezett, ha észre sem veszi, csak minden nap, minden órában azt teszi, ami a szívéből jön, (inspirált) és emellett kitart. Nem görcsösen, akarattal, hanem lazán, szabadon, hite szerint, belső energiái által vezetve.