Zéró tolerancia…
Tudom, hogy ez a mondat másra vonatkozik, de elgondolkoztam azon, hogy egy szlogen mennyire illik a világképünkbe. Zéró tolerancia, azt jelen számomra, hogy nincs odafigyelés, nincs empátia, nincs közösség. Senkit és semmit nem tolerálok, és persze nekem sem néz el senki semmit. Minden emberi gyarlóságom csak titokban létezhet, mert ha kiderül, végem van. Zéró tolerancia… Nem hibázhatok, mert közel a megtorlás. Félnem kell mindentől, és mindenkitől… Persze tőlem is reszkessen mindenki aki szembejön, mert én sem nézek el semmit, még egy ferde pillantást sem. Nem adom át a helyemet a buszon, nem állok sorban, nem várok, nem kérek, mert zéró a toleranciám.
Azt tanultam, vigyázz mit gondolsz, mert még kimondod. Vigyázz mit mondasz, mert még bekövetkezik. Nem megyek bele a politikába, nem az én kompetenciám, és kérem, aki olvassa, az se tegye! Engem inkább az érdekel, hogy egy ilyen intézményesített félmondat milyen hatással van, az amúgy is a létezésükért küzdő emberekre…
Azt gondolom, mi magyarok vagyunk annyira európaiak, hogy megértsük, fenyegetés nélkül is, hogy mit szabad és mit nem. Hiszem, hogy ez a szlogen nem csak arra van hatással, amire kitalálták, hanem bekerülvén a köztudatba, egyéb helyeken is megjelenik. Akár hányszor elolvasom, vagy szembesülök vele, negatív érzéseket szül bennem. Tényleg olyan országban, valóban olyan környezetben élek, ahol zéró a tolerancia? Hogyan tanítsam a gyerekemet arra, hogy bízzon? Hogyan neveljem empátiára, türelemre, közvetlenségre, nyitottságra, ha ugyan ezt a környezetünk nem támogatja?
Nem lehetne úgy hogy:
„TARTS BE A KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOKAT A SAJÁT ÉRDEKEDBEN”…
sokan megértenénk.
Utolsó kommentek