Sokan szeretnénk jó úton járni. Meg keressük is azt…
Aztán létezik kitaposott ösvény…
Járt utat a járatlanért el ne hagyd, szól a közmondás.
Aztán vannak útmutatók… jó is rossz is egyszerre. Az útmutató megmondja mi a helyes… De kinek, és milyen szempontból?
ÚT… Behatárol, irányt ad, vezet, mozgósít, általam visz valahonnan valahová.
Ez az én utam… ezen mehetek… de miért csak ezen? Merre tartok?
Az út jó, mert azt gondolom, vezet valamerre.
Ha van út, nem vagyok elveszve, mert itt már járt valaki. De igaz ez? Valós kép, vagy csak ámítás?
Miért van szükségem arra, hogy mindig haladjak valahonnan valahová?
A haladás fejlődés, de miért csak az úton lehet haladni?
Az út tér idő viszonylatban lehetőségek egymásutánisága. Lépésről-lépésre.
A haladás több dimenziós is lehet.
Úttalan utakon… Az úgy nehezebb.
Szeretjük a kényelmesebb megoldásokat. A járt út a biztonságérzet illúzióját adja. Viszont behatárol. Van eleje vége, szélte hossza. Ami ezen a perspektíván kívül esik, az bizonytalan. Ott nincsenek kapaszkodók. Vagy vannak, de nem akarom meglátni őket.
A haladás fejlődés létezésünk visszaigazolása. Annak a képzete, hogy tartok valahonnan valahová. Létezésem teljesítményének igazolása. Innen indultam, ide jutottam…
Ugyanakkor ha tisztán akarom látni ezt a teljesítményt ki kell lépnem belőle, hogy egy másik perspektívából rá tudjak nézni. Elhagyom hát az utat, egy másik dimenzióból nézem.
Az úton járva kitágul a világ. A haladásom által egyik felfedezést teszem a másik után. Tapasztalásaim jórészét akkor szerzem, ha úton vagyok. Mindegy milyen irányba. Fel vagy le, előre, vagy hátra, magamban kifelé, vagy befelé.
Lehet, hogy időnként meg kell állnom, lehet, hogy kudarcok érnek közben, lehet, hogy elfáradok, és megpihenek. A lényeg, a mozgás, azon tapasztalások összessége, ami ezáltal hozzám érkezik.
Nem is az út a fontos, hanem amit általa megélek.
Minden ember egy út. Egy sajátos létvezetettség amin halad.
A létezés Én vagyok. Az út is…
Utolsó kommentek