Smaragdtábla

Spiritualitás! Olyan, mint Madonna! A világ egyik fele isteníti, a másik fele azt állítja maga a sátán. Egy biztos: senkit nem hagy hidegen. Olvasunk, tanulunk, tapasztalunk. Elárasztanak bennünket az ilyen témájú könyvek, információk.  A magukat tanítónak, mesternek kikiáltó emberek egyre több idegen kifejezést használva, egyre elvontabban hirdetik az igét, azt az érzést keltve bennünk, hogy esélyünk sincs a megtapasztalására, vagy arra, hogy bármilyen területen a közelébe jussunk. A tiszta információk hiányában keverednek a szavak, a mögöttes jelentések, és egyre kaotikusabb állapotba kerülünk. Ennek eredménye, hogy az emberek a felszínen kotorászva hol elkeseredetten, hol dühösen, de gyakran csalódottan állnak hozzá ehhez a kérdéskörhöz. Amit most olvasnak személyes vélemény. Saját tapasztalásaim eredménye.

Kezdjük az elején.

Spiritizmus: Latin eredetű kifejezés a spiritus szóból ered. Modern kifejezése annak a - - műveletlen népeknél már ősidők óta - meggyökerezett hitnek, amely idézés és varázseszközök útján a megholtak lelkeivel való érintkezést lehetségesnek tartja.

Spirituális: Latin eredetű szó, lelki, szellemi, lélekkel, szellemmel kapcsolatos.

Tehát spirituális minden, amit lélekkel, belső hittel, inspirációk alapján teszünk.

Mondok néhány példát:

• Amikor belemerülünk a munkánkba, és átadjuk magunkat az alkotás, a teremtés jó érzésének, spirituális úton járunk.
• Amikor megérezzük, mi a gyermekünk belső igénye, és háttérbe szorítva a saját akaratunkat, elfogadjuk őt, ugyanerről van szó.
• Amikor egy ünnepi ebédet úgy készítünk el, hogy abban benne van szívünk, lelkünk, megint ugyanezen a területen mozgunk.
• Minden művész megmutatja a lelki állapotát, -legyen szó építészetről, festészetről, zenéről, irodalomról, táncról, - tehát amikor élvezzük a művészeteket, a lelkünk töltődik. Eggyé válunk azzal a szellemi alkotóműhellyel, amiben készült.
• Spirituális megnyilvánulás egy szépen berendezett otthon, egy kovácsoltvas kerítés, egy kitűnő bor, egy fafaragás, egy hegyi séta. Minden, ami lélekből jön, lélekkel születik.

Mindannyian megéljük az életünk valamely területén, és ha innen vizsgáljuk a dolgot, mindannyian mesterek vagyunk.

Állandóan azt hallom, meditálj! Ettől sokan megint csak elszaladnak. Azt gondolják, nem képesek rá. Pedig meditáció az úszás, a futás, lovaglás, minden olyan ritmikus mozgás, ami megadja, hogy közben kiüresedjen az elménk és csak az élmény maradjon. Meditáció, ha faragás, festés, barkácsolás közben figyeljük, hogyan alakul a kezünk között az anyag. Minden meditáció lényege, hogy a gondolatok lecsendesedjenek, és valami belső élményt megéljünk. Az alkotó ember meditációjáról senki nem beszél. Transz állapotot nem csak a tökéletes nyugalommal lehet elérni. Az csak az egyik útja. A lelkünkkel való kapcsolatteremtés egyik útja a lecsendesedés, a másik a transz. Mindkettő járható, egyéniségtől függően. A lényeg a hozzá kapcsolt élmény, amit mindenki meg tud adni magának.

Azzal bombáznak, hogy fejlődjünk, a bátrabbak azt is megmondják mivé. Arra tanítanak minket, hogy valósítsuk meg önmagunkat, hogy nézzünk másképp a világra, hogy várjuk a beteljesedést. Fejlesszünk magunkban képességeket, pl.: a tisztánlátásét. Mások azt mondják, oldjuk meg a karmikus feladatainkat, hogy a következő leszületésünknél ne essünk ugyanabba a hibába. De mit találjak meg magamban, amikor én valódi önmagam vagyok? Miért kellene teljessé válnom, mikor már a születésem pillanatában az voltam, és azóta is az vagyok? Miért keressem az erőmet, ha el sem vesztettem? Mit számít ki voltam előző életemben, mi leszek a következőben? Az számít, most hogyan érzem magam.

Néha mégis pocsékul érezzük magunkat, mert kicsúszik a lábunk alól a talaj. Ez azért van, mert nem figyelünk Önvalónk üzeneteire. Nem engedjük közel magunkhoz azt a szeretetteljes lényt, akik valójában vagyunk. Nem tudjuk szeretni magunkat, nem engedjük áramolni azokat a harmónia-energiákat, amik vezetnek minket. A spirituális, vagy lelki út nagyon egyszerű. Minél több olyan dolgot csinálj, amiben jól érzed magad, ami felszabadít, ami örömmel tölt el. Hozd magad harmóniába. Figyelj belső lelki üzeneteidre! Hidd el, nem számít, ki voltál, mi történt veled eddig a pillanatig! Hidd el, nem fontos milyen házban laksz, van-e autód, és hányszor voltál nyaralni az idén. Nem számít milyen a külsőd. Kövér vagy, vagy sovány, magas, vagy alacsony, szőke, vagy barna. Ezek mind csak a felszínen vannak.

Az viszont számít, hogy csillog-e a szemed, hogy tudsz-e felhőtlenül játszani, nevetni, hogy meg vagy-e elégedve az életeddel, szabadnak érzed-e magad. Ez a spirituális út, és mindannyian ezen járunk. Ki jobban, ki kevésbé. Igazából mindegy, ha jól érzed magad a helyeden, az életedben.

A lelki, vagy nevezzük szellemi életnek nem az a fokmérője, hogy elérhetetlen magasságokba repítsen. Nem kell mindenkinek élsportolóvá válnia. Egyetlen mérce, hogy jól érzed-e magad a bőrödben. Megtaláltad-e az elégedettséget. Ha így van, rendben van körülötted minden. Mindenki maga dönti el, mi a jó neki, mi az elég. Nincsenek mindenkire ráhúzható sémák. Ami nekem jó, nem biztos, hogy neked is az. Én arra tanítom az embereket, hogy merjék megtalálni azt az utat, ami nekik jó, amiben elégedettek. Pont úgy, ahogy az egyéni körülményeik, látásmódjuk, érzésviláguk megengedi. Balogh Béla gyönyörű tanításának megfelelően: „Embertársaimat teljes szívvel elfogadom, és tartózkodom az ítélkezéstől, gondolatban, szóban, cselekedetben. Felismerem, hogy minden emberben a világegyetem végtelen intelligenciája dolgozik, és ennek az intelligenciának végtelenül sok, egymástól különböző megnyilvánulási formájával találkozhatom.”